Köszönjük szépen minden eddigi és  leendő barátunknak, akik akár a legapróbb összegekkel is, de támogatják utunkat!

Adományaitokkal nem csak csapatunkat támogatjátok! A befolyt összegek nagy részét az afrikai gyermekek számára szükséges  tanszerek, ruhák és játékok vásárlására fordítjuk, melyeket az útbaeső falvakba juttatunk el.

FRT.hu

Kapitány Cukrászda

Progz.hu

 

2009. február 8. Vasárnap | A 23. nap | Kommentek
Itt járnak: Visszafelé tartanak
Szerző: Kapi
Ma este a fiúk teljes épségben megérkeztek haza, telis-tele rengeteg történettel! A kint készült képek és az eddig elmaradt napok beszámolói remélhetőleg néhány napon belül felkerülnek.

 

2009. február 3. Kedd | A 18. nap | Kommentek
Itt járnak: Visszafelé tartanak
Szerző: Anikó
Apa telefonált délelőtt a műholdason, sikerült azt a drága jószágot az éjjel megcsináltatniuk, azt mondta, jó sokba volt, de újra úton vannak. Remélem azóta is... Azt mondta a következő lakott településig (?) akarnak ma estig eljutni, ami ezer kilométer. a felét nem hallottam, a másik felét meg nem értettem, úgyhogy remélem ezeket mondta. :)

 

2009. január 31. Szombat | A 15. nap | Kommentek
Itt járnak: Mali
Szerző: Discovery Fever
Hát megérkeztünk. Nagyon kemény hosszú út után ma este Bamakoba érkeztünk. Az előző napi tudósítások is hamarosan jönnek. Mindannyiótok megnyugtatására most csak azert írok hogy a barátok, anyukák, komálósok tudjanak rólunk hogy épségben, egészségben itt vagyunk. Este 8 körül futottunk be, több kádnyi homokot mostunk le magunkról. Ezután meghódítottunk egy helyi kocsmát, ahol európai ember számára is volt ehető étel. No persze sör is. Kialudtuk magunkat és a Dóriékat várjuk, mert ők meg a szavannán töltötték az éjszakát tábori körülmények között. De ezt Ők választották. Tegnap ugyanis egy szervíz műhely mellett futottunk össze Bamako előtt úgy kb. 200km-rel. Ők meg bevállaltak egy off-roadozást, csak az élmény kedvéért. A Discoverynek már sok lett volna. De persze a távunkat ettől teljesítettük.

 

2009. január 31. Szombat | A 15. nap | Kommentek
Itt járnak: Mali
Szerző: Keme
A Discovery Fever csapat leküzdötte az összes akadályt, és eljutott Bamakóba. Gratulálunk nekik!

 

2009. január 28. Szerda | A 12. nap | Kommentek
Itt járnak: Mauritánia
Szerző: Laci, Péter
Reggel 7-kor keltünk (Józsi és Laci). A kocsiból először is kitereltük a több kilónyi sivatagi homokot, ami tegnap költözött az autóba. Mások állítása szerint elhoztunk egy homokdűnét. Természetesen vámolási okokból nem visszük tovább. Közben Péter is felébredt. Most már biztos, hogy a mai nap elmarad. Azonnal indulunk Kiffába, ahol a túrásokat érhetjük utol, így találkozhatunk az Opeles Csajokkal. Együtt fogunk vacsorázni. Az úton rádiózunk, hogy ki tud róluk; persze mindenki tud valamit: „Itt láttuk őket, ott láttuk…”

 

2009. január 27. Kedd | A 11. nap | Kommentek
Itt járnak: Mauritánia
Szerző: Discovery Fever
Ma reggel 5 órakor keltünk; mivel a mai napot a Szaharában töltjük. Indulás után néhány km-rel el is értük. Az autót teletöltöttük üzemanyaggal, a tetőn is van kb. 60 liter. Kenyérből több napra való, plusz rengeteg víz, mert ahogy erre mondják, aki a sivatagba lép nem tudhatja, mikor kerül ki a fogságából.

Az első homokdűnétől kezdve kellett használnunk a homokvasat. A homok és kősivatag egymást folyamatosan váltogatja. Rengeteg küzdelem, izzadság, egymás autóin való segítség a folyamatos haladásért. Átlagsebességünk kb. 15 km/óra és mindehhez annyi, hogy az előttünk álló 400 km-en belül lakott terület nincs. Az autónk erősen szenved. Küzd a motor, a váltó és a futómű. Az ajtónk már alig csukódik. A hőmérséklet 30-35 Celsius körüli. Ásó, kapa, (nagyharang) nagykaland. Az autó küzd a túlsúllyal. Egyik ásást követően Józsi ágyát (itt az eredeti gépelésben is kiemelték, hogy „á” betűkről van szó, nehogy agyát írjak :P - Keme) a homokban hagytuk a súlycsökkentes miatt. Folyamatos és heroikus a küzdelem.

Megyünk, ásunk, toljuk-húzzuk az autókat. Miénket, másokét, közösen a túlélésért. Egy idő után hegyet is mászunk, természetesen autóval. Út természetesen nincs sehol. Az autónyomokat erre felé csak pisztének nevezik. Az itiner ezeket javasolja követni, persze ezek a szélben nem láthatóak sokáig. Előfordul, hogy egy-egy piszte homokdűnében zárul, mivel a dűnék a széltől folyamatosan vándorolnak. Az idő gyorsan telik, hamarosan esteledik. Az éjszakában a sivatag járhatatlan. Akit kint ér az éjszaka, az kint marad. Ránk esteledik. De nekünk kellenek a pontok. Mi nem adjuk fel. Három Land Rover és egy Toyota összefog. Tovább megyünk, hiszen már csak 120 km van előttünk a 400-ból. Küzdünk a kősivataggal, majd újból a homok az úr. Homokdűnék mindenütt amerre a szem ellát - persze a sötétben semeddig.
Vakon haladunk a sötétben 50-60 km/órás sebességgel és közben rádiózunk. Egyszer csak állj, a Toyota, a #73-s beugratott egy dűne-gödörbe. Kb. 15 métert zuhant. Teljes csend, mindenki leállt. Majd hang a gödörből: „Megvagyunk. Húzzatok ki!” Szerencsére semmi személyi sérülés. Az autón persze igen, de az mindegyikünk autóján van rendesen. Egy óra túlmunka, egy óra pihenés, egy óra szórakozás, majd tovább. Hajnali 2 órakor érjük el a tábort. Semmi luxus, csak gyengén folyó hidegvíz, de ez kell nekünk, mint a falat kenyér. Alvás, tömegszállás.

Sajnos a fele mezőny kint rekedt a sivatagban most szervezik a holnapi kimentésüket. Így a holnapi versenynap lefújva.

 

2009. január 25. Vasárnap | A 9. nap | Kommentek
Itt járnak: Mauritánia
Szerző: Anikó
Délben: Józsi jelentkezett a műholdason, Mauritánia határából, épp túljutva az aknamezőkön.

Délután háromkor: Újra telefonált, akkor még mindig ott voltak. Jól vannak, és szerencsére hiányzó testrészekről sem számoltak be. Innentől csak a műholdason lehet velük kommunikálni, de nagyon pocsék a vétel, illetve elvileg az sms-t megkapják; ha nincsenek ékezetek, el is tudják olvasni.

Ma összességében: Másként kelt fel reggel a Nap, és másként járt a Hold, hiszen ma van Végh Józsi születésnapja, tehát sms-ben lehet őt köszönteni, de csak óvatosan az ékezetekkel, hogy ne kelljen órákig dekódolnia.

 

2009. január 23. Péntek | A 7. nap | Kommentek
Itt járnak: Marokkó
Szerző: Laci
Az óra 8:45-kor ébresztett bennünket: hűvös, hideg szél járja át csontjainkat. A reggeli eligazításon Villám Géza hangsúlyozza 3-4 napi víz és élelem nélkül, illetve tartalék üzemanyag hiányában senki se induljon el. Az útról illetve nyomokról szintén ne nagyon távolodjunk az akna veszély miatt. Akire rásötétedik, azonnal álljon meg, és csak reggel folytassa tovább az utat.
Mindezek ellenére törött rugóval nekilátunk a távnak. A mezőnyben nincs öregebb autó a miénknél, a kősivatagi résznél nehezen tartjuk a tempót a többiekkel. Józsi vezet, és mindent megtesz, hogy haladjunk, de sajnos elszáll az egyik lengéscsillapítónk. Néhány perc múlva megadja magát a másik is... Döntést kell hoznunk. Előre vagy hátra. Előre 300 km gátló nélkül, vissza 100km, de tudunk majd hegeszteni. Az utóbbit választjuk, és 20-30-as tempóval haladunk visszafelé, a mezőnnyel szembe. Közel 3 órát autózva visszaértünk Assába. Hegesztés, majd újból indulunk.
„Indulunk.” - mondja Péter. Tehát akkor abbahagyom az írást, mivel most én vezetek…

Üdv mindenkinek: Laci

 

2009. január 22. Csütörtök | A 6. nap | Kommentek
Itt járnak: Marokkó
Szerző: Discovery Fever

Az itiner szerint ma könnyű napunk van. Ezt szerencsére tovább javította az, hogy sikerült mindent elsőre megtalálni; és a leghelyesebb utat választani. Nehezen; de a többiek előtt megtaláltuk az utat Agourtiba, ami egy vékony nyomvonal a térképen. A valóságban egy nyomtáv egy kiszáradt folyómederben.

Remek a hangulat, az első rekesz sör most fogyott el. A mai napon egy hegyek háta mögötti kis falut kellett elsősorban elérnünk. Itt az iskola igazgatójától tudhattuk meg a megoldás első felét egy kis iskolaszer-ajándékért cserébe. Az iskola teraszáról álomszép kilátás volt a völgyre és egy oázisra: a Paradicsomba illő tájon egy tavas sziklabarlangban volt a megoldás további része, ahová Végh Józsi ádámkosztümben úszott be egy tavon keresztül a megoldásért. Ezzel pótolta a több napi fürdés elmaradást.

Jól sikerült a befutásunk is az esti célba; az angol csapat előtt érkeztünk kb. 3 órával, úgy, hogy féltávnál még együtt mentünk. Este Assa városában tudtunk netezni úgy, hogy Doki kitúrt egy netezőt a helyéről, mondván hogy neki fontosabb a dolga. Gyorsan tankoltunk, majd pénzt váltottunk, egy pislogó fényű 3 csillagosnak mondott szállodában, ami persze európai szemmel is csak 1/2 csillagosnak volt mondható: rosszarcú emberek, bűz, legyek hada... A várostól jó messze a Szahara szélén táborozott le a mezőny; együtt főzőcskéztünk az angolokkal. A már unalmas babsólet után ma egy nagy adag babsóletet melegítettünk csípős Piros Arannyal feljavítva. A sörünk is kitart.
Mindenki happy, de már gyűlnek a gomolyfelhők. Na nem a sivatag felett, hanem bennünk, mert holnap a sivatagot kell átszelnünk, ami 413 km légvonalban, és közben nem lesz település. Ez lesz a verseny legnehezebb napja az autóról nem beszélve.

Mindenkinek köszönjük a bíztatást, nagyon sok erőt ad. Mindenkit szeretettel ölelünk!

 

2009. január 21. Szerda | Az 5. nap | Kommentek
Itt járnak: Marokkó
Szerző: Kapi

Ma interneten keresztül tudtak jelentkezni
a fiúk! Ez igazi kuriózum arrafelé! :) Elküldték, feltettem az elmúlt napok anyagát, ha legörgettek elolvashatjátok azokat. Estefelé képek is lesznek és ha minden jól megy, még hanganyagot is tudok majd feltölteni.

 

2009. január 20. Kedd | A 4. nap | Kommentek
Itt járnak: Spanyolország, Marokkó (Térkép)
Szerző: Discovery Fever

Fél ötkor elértük Almeira kikötőjét. Sikerült egy nepper-biztonsági őrtől feketén egy olyan jegyet szerezni, amely legalább másfél órával a többiek előtt ér be Melillaba. Hajón vagyunk, háznyi hullámok között  a szomszéd arab, nyögések közepette, már szétokádta a szobáját. Még kabinunk is van, WC, tusoló, melegvíz van. Kaja továbbra sincs.

 

2009. január 20. Kedd | A 4. nap | Kommentek
Itt járnak: Spanyolország, Marokkó (Térkép)
Szerző: Judit & L.E. (A zasszony)

09:32 A Discosok tegnap egész éjjel rendületlenül vezettek. Most nincs ETAP vagy mi, versenypontok csak Afrikában lesznek. Ők valószínűleg már most komponál(l)nak.

09:46 A három fiú a kompon van, fogtak egy gyorsjáratot, ami négy és fél óra alatt megteszi az utat, míg másoknak 6 órát kell utazniuk! Van kabinjuk, fürdenek, pihennek.

 

2009. január 19. Hétfő | A 3. nap | Kommentek
Itt járnak: Franciaország, Spanyolország
Szerző: Discovery Fever
Reggeli torna 5:30-kor. Reggeli: az nincs. Indulás a nulladik feladathoz, Judit szendvicse az autóban, még csak három napos. Szembe jött. Köszöntünk egymásnak. Az angolok éjszaka megígérték, hogy segítenek bebikázni az autót. Kaptunk kölcsön egy indító akksit, mivel nekik akadt közben sürgős szerelhetnékjük. A motorunk újból járt, elindultunk. De most az angol csapat járt úgy, mint mi tegnap este, hogy nem találtak fel az autópályára. Béziers előtt Péter nyugtalankodott, hogy az autó végleg ki fogja lehelni a lelkét. Így minden utunkba eső szakszervizt végiglátogattunk, de végülis egy sufniszerviz segített rajtunk, ahol a buher srác alkatrész beszerzéssel együtt 20 perc alatt helyrevágta a vasat. Doki és Józsi a "mester"-t látva megnyugtatta Pétert, hogy ez az igazi szerelő, és így is lett. A szakszervizek, beleértve a Land Rover szakszervizt is, tanácstalanok voltak a probléma gyors megoldása tekintetében. Tűzés a feladatokra, és irány Spanyolország. Sajnos a hátrány nagy, a versenyfeladat pedig rendkívül sok, a hátralévő táv közel 1100 kilométer. Az alvást ma kihagyjuk.
Néha már heroikus a küzdelem a fáradtsággal és a nélkülözésekkel, de feldob minket, hogy otthonról telefonon kapjuk a hírt: hogy az első napi eredményeink alapján a harmadik helyen állunk. Nem adjuk fel semmikép!!!!

 

2009. január 19. Hétfő | A 3. nap | Kommentek
Itt járnak: Franciaország, Spanyolország
Szerző: Judit
A fiúk üzenik, hogy a tegnapi világítás meghibásodása már idejét múlt dolog, az autó újra jó és és teljes gázzal mennek tovább! Puszi mindenkinek!

 

2009. január 19. Hétfő | A 3. nap | Kommentek
Itt járnak: Franciaország, Spanyolország
Szerző: BudapestBamako Press
Vasárnap délután kettőkor a versenyben élen álló és háromszoros bajnok csapat navigátora, Daniella Ulrichova súlyos sérülést szenvedett a francia olasz határtól néhány kilométerre, a három napos szuper maratoni etap első délutánján. Az egyik ellenőrző pontot próbálta gyalog megközelíteni az Alpok egyik jeges útján, amikor Daniella megcsúszott és szerencsétlenül esett. A helyszínen a 44-es csapat egyik tagja, Dr. Kapitány László orvos látta el a sérüléset. "Első ránézésre térdszallag szakadásnak tűnt. Javasoltam, hogy azonnal röntgeneztessék meg egy helyi klinkán." - nyilatkozta Kapitány doktor nem sokkal az eset után. "Nagyon valószínű, hogy műtéti beavatkozásra szorul"- tette hozzá Kulcsár Gabriella, dunaszerdahelyi ápolónő, aki a sérült szlovák versenyzőnek tolmácsolt a helyszínen.

Danka Ulrichova sokkos állapotban, erős fájdalmakkal szállt vissza a férje által vezett Nissan Navarrába. Nem tudták eldönteni, hogy feladják -e a versenyt vagy sem. Az elszántságukról és nyerni akarásukról ismert Ulrichék délután 5-kor SMS-ben jelezték, hogy Danka fájdalmai enyhültek és folytatják a versenyt, de mindenképp kivizsgáltatják a sérülést menetközben. Az első nap után az Ulrichék még az élen álltak. Ha nem is adják fel a versenyt, jelentős hátrányban vannak.

Ez már a második komoly láb sérülés az idei Bamakon. Az 56-os csapat lábtörés miatt kényszerült feladni a versenyt még a futam első napján Várpalotán.

A 122-es rajtszámú bogárhátú Baja Volkswagenről többen azt a hírt terjesztették, hogy feladták a versenyt. A csapat Székesfehérvárról visszafordult mert a motorjuk meghibásodott, de nem adták fel. Vasárnap reggel újra indultak. Tegnap este már Genovában volt Tamás Béla.

A Budapest-Bamako nemcsak a versenyzők tudását és kitartását teszi próbára, de az idegek is sokszor pattanásig feszülnek. A 113-as Hummer pilótája és navigátora (szintén férj, feleség duó) heves vitába keveredtek az első speciál szakaszon. A vita odáig fajult, hogy Michaela Volfova kiszált az autóból és ott hagyta férjét. A cseh Hummer csapatból kiszivárgott hírek szerint az asszony ma válóperi kerestet ad be Prágában.

Az első, Budapest-Brescia etapot a 130 csapatból 73 teljesítette sikeresen. A Bakonyban, az Őrségben és Szlovéniában is voltak speciál szakaszok. A csapatok jelentős része éjflél után érkezett célba.

Az ezután következő három napos szuper maratoni etap távja, közel 3000 kilométer. Vasárnap reggel fél hétkor rajtolt a mezőny. A szakaszon változott az optimálisan kiválasztott útvonal, mert az olasz Argentre határ város után a franciák nem kotorták el a havat és két méteres hótorlasz állta a versenyzők útját. Minden csapat visszafordult. A Bamako sajátságos szabályrendszerében az "Isten akarata" paragrafus miatt az ilyen szakaszokat nem törlik. Az indulóknak maguknak kell mérlegelni és dönteni. Nem kizárt, hogy sokan több száz kilométeres kerülővel jutnak el a hótorlasz másik oldalára, hogy az értékes pontokat begyűjtsék.

A vasárnap éjszakát a csapatok nagy része mozgásban töltötte. A 39. helyen álló Dusty Fox csapat tagjai ma reggel egy Barcelonai benzinkútnál elmondták, hogy egész éjjel vezettek. A svéd trió egyik tagjai mindig hátul aludt. "Váltogattuk egymást. Szertnénk, hogy kedden még sötétes előtt érjünk be a marokkói célba" - mondta Martin Klar.

A versenyzők a mai nap folyamán hajóznak át Afrikába. Az etap befutója szerda reggel 7-kor van a marokkói Erg Chebbi dűnék lábánal. Az egyben az első szaharai etap rajtja is.

 

2009. január 18. Vasárnap | A 2. nap | Kommentek
Itt járnak: Olaszország, Franciaország
Szerző: Discovery Fever
Fél hatkor már ki is léptünk a szállodából, szűk két óra alvás után. Minhogy az itinrtől eltérpen a következő rajt nem Bresciában, hanem Veronában volt, ezért plusz 200 kilométert kellett autóznunk, hogy nekiindulhassunk a napi távnak. Ez -2 óra alvást, +30 l üzemanyagot, autópálya díjat és bosszankodást, stb-t jelentett.

Az első feladatnál a 99-es rajtszámú angolok meghasaltak a szántásba, a gazda legnagyobb bosszankodására. Reggeli tornaként nekiláttunk segíteni, de hamar jött egy Steyr Puch, és várva, hogy mindkettőjüket menteni kell, biztosítottuk az autó kicsörlőzését. Ettől fogva jól összehaverkodtunk az angol csapattal, és a 6:3-as csapást lassan feledve együtt haladtunk tovább.

Az olasz alpok gyönyörű havas tájai között Vinadio várában a bajnok Ullrich házaspár női tagja, egy jeges lejtőn, úgy leszúrta a dupla rittbergerét, hogy a Doki mint egy igazi zsűritag, már csak az eredményt tudta 6.0-ra értékelni; térdszalag szakadás. Elláttuk, hogy a versenyt tovább tudják folytatni.

Ezt követően jött volna az életveszélyes szakasz, de az út lezárása miatt csak Péter avanzsált celebbé, minthogy a Villám géza filmjéhez - ugyan csak egy fél mondattal - ő konferálta fel a szakaszt. Ez után óriási kerülővel kellett tovább folytatni az utunkat. Az olasz-francia határ hágójának emelkedői, lejtői és kanyarai egy kicsit megviselték az autót, amelyet másnap egy szekercével szakszervizeltünk, de Monte Carlo esti fényei, Monaco, Cannes, Cote d'Azure, Saint Tropez hangulata feledtetett minden nehézséget. Kora délután még 2 méteres hófalak közözz mentünk, késő délután már 11 fok volt a Riviérán.

A gond bajjal jár. Marseille után Saint Cannat villakertjei között mi is besülyedtünk egy vízmosásba. Meghasaltunk. Mosolyogva jegyeztük meg közösen az angolokkal, hogy sebaj, kicsörlőzzük magunkat. Be akartuk indítani a motort, és ledöbbenve néztünk egymásra, mert úgy kiszállt az áram a kocsiból, mint a bliccelő a körúti villamosról, amikor meglátja az ellenőrt. Végül egy Hummer csörlőzött ki, és a lejtőn sikerült indítózás nélkül beindítani a motort. Minthogy egy kevés járatás után sem töltött az autó, így helyzetjelzővel vakoskodtuk végig az utolsó kb. 200 kilométeres utat Montpellierig. Egy kicsit el voltunk keseredve, ezért bebizonyítottuk, hogy bajnoki ambícióink által vezéreltetve is képesek vagyunk mindenre. Harmadikra sikerült a szálloda bejáratához eltalálni a körforgalmak sokaságában. Az Opelos Csajok a szállodánál vártak, így ma ágyba kerültünk hajnali kettőre!

 

2009. január 18. Vasárnap | A 2. nap | Kommentek
Itt járnak: Olaszország, Franciaország
Szerző: L.E. (A zasszony)
08:56 Reggeli jelentés: felhívtam a fiúkat, de éppen nem értek rá, mert... azt nem tudom,de nem értek rá... Minden rendben van velük, a következő 3 nap 30 pontot kell elérniük.

21:34 A Discos fiúk jelentkeztek: nagyon, talán még túlságosan is nehéz volt a magyar versenyszakasz, de kiválóan teljesítették. A szlovén határt a "zöldsávon" szelték át, úgyhogy Brescia helyett Veronában kellett leadni a menetleveleket. Szinte egyetlen csapatnak sem volt ideje alvásra, olyan sűrű volt a nap. Reggel 4-kor a szállodában pedig a mérges őrbácsi csak 2 embert engedett be, így szegény Jimmyke kockára fagyott odakinn. (Hála neki!) Reggel kávéval olvasztották ki. Persze ez a 2 óra alvás a másik két versenyzőt se nagyon vigasztalta. Állítólag a Hummeresek mindig utánuk értek célba!

Breaking news: most érkezett a sajtójelentés! A Discosok a 3. helyen állnak 3 ponttal lemaradva az első helyezettől, 81 pontjuk van.

23:07 Épp most hívtak a fiúk! Az első helyen álló Raid Adventure Team szlovák páros női tagjának szalagszakadása van a térdén, a Doki kötözte be. Ők pedig töltés (áram) nélkül mennek az előttük lévőre tapadva, mivel az egyik feladat teljesítése közben árokba csúsztak sajnos. Már csak 200 km van hátra a mai szakaszból!

 

2009. január 17. Szombat | Az 1. nap | Kommentek
Itt járnak: Magyarország, Szlovénia, Olaszország (Térkép)
Szerző: Discovery Fever
A reggeli kapkodás, idegeskedés ellenélre mindenki időre kiért az induláshoz. A Felvonulás téren tűt sem lehetett leejteni a versenyzőktől, búcsúztató családtagoktól, barátoktól, nézőktől. Csapatunk mindkét autóját lufik és felfújható afrikai állatok díszítették a nézők nagy örömére. Mindkét autónkat óriási éljenzéssel búcsúztattúk az emberek.

Az első speciális szakaszt a Veszprém-Várpalota kzötti, volt katonai gyakorlótéren kellett teljesíteni. Az időjárás és a feszített tempo rendkívüli próbának tette ki a résztvevőket. A hőmérséklet ezen a napon -2 és -6 fok között váltakozott. Ezen a részen 8-9 feladatot kellett teljesítenünk, majd továbbrohantunk. A többi feladat a magyar-szlovén határon következett. Éjjel 11 órakor indultunk Mariborból Bresciába. A szállásunkon apró viaskodás a portással, minek eredményeként negyed négyre kerültünk ágyba. Sajnos a Józsi őrző-védő szolgálatra szorult a kocsiban, mert a foglalási rendszer hibájából nem engedték be.

 

2009. január 17. Szombat | Az 1. nap | Kommentek
Itt járnak: Magyarország, Szlovénia, Olaszország (Térkép)
Szerző: L.E. (A zasszony)
A fiúk már átlépték a magyar határt is, rengeteg pontot gyűjtöttek! Még állítólag lesz egy feladat Szlovéniában, és reggel 6-kor kell átadniuk a menetlevelet vagy mit Bresciaban. Azt üzenik, remekül vannak egyelőre!

Székesfehérváron sikerült a srácokat lencsevégre kapni. Köszönjük Naggyurinak a remek felvételt, akit még mielőtt láttam volna a videót megkérdeztem, hány állat volt a kocsi tetején, mikor Fehérváron látták őket elsuhanni? Azt mondta egy se, de mintha benn lett volna három... :)

 

2009. január 16. Péntek | A 0. nap | Kommentek
Itt járnak: Készülődés
Szerző: Kapi
Apu (és biztos vagyok benne, hogy Józsi és Péter is) nagyon köszöni, a mai kis búcsúbulit mindenkinek aki szervezte és aki ott volt Majosházán, Kiss Gabi készülő pizzériájában, de a fiúk nagyon fáradtak, szerintem napok óta egyiküksem alszik sokat az izgalomtól és intézik dolgaikat egy hónapra előre, úgyhogy én írom ezt most meg helyettük. Feltettem a képeket is.

 

2009. január 13. Kedd | A -3. nap | Kommentek
Itt járnak: Készülődés
Szerző: Péter
Ez az egész őrület 2007. februárjában kezdődött.

Kiskunlacházán rallyzgattunk, méghozzá elég jól tapostuk a verdákat, amikor
egy hideg szombaton odajött hozzám Doki (dr. Kapitány László főorvos)
barátom és azt mondta:
- Te Péter, nem is ez az igazi rally! - szemében rejtélyes gondolatok
voltak. Ismertem, úgyhogy biztos voltam benne, hogy most valami egészen
elképesztővel fog előjönni. Amikor így néz, és csak ennyivel vezeti föl,
akkor...
- Na mondjad, mi van! - felemelve a mondatvégi hangsúlyt, mert hát én is
kíváncsi voltam. Hiszen mindig valami eredetivel jön elő, és legfeljebb csak
egy jót röhögünk.
- Menjünk Bamakóba a Budapest-Bamakó Rallyn. - na, erre most tényleg nem
számítottam. Hirtelen átvillantak a fejemben a szaharai élményeim, az
árnyékban 42 fok, a matmaták, a végtelennek tűnő sivatagi utak és dűnék.
Barátilag kifakadtam magamból.
- Te meg vagy őrülve! Tudod Te miről beszélsz? - és nem is hagyta, hogy egy
kicsit is cikizzem vagy ironizáljak, mert tudta, hogy miről beszél. Ott és
akkor mindent elmondott, amit csak lehetett. Először csak azt hittem, hogy
egy fellángolás a kiskunlacházi 2 kilométeres pálya után. De ahogy fűzte
egymásba a szavakat, én már biztos voltam benne, és már ott és akkor nem
volt kétséges, hogy megcsináljuk.
- És mivel megyünk? - Tettem föl ártatlanul a kérdést, mert ezek után biztos
voltam abban is, hogy erre is lesz válasz.
- Azt még nem tudom... - de a hangsúlyból egyértelmű volt, hogy ez az
"apróság" nem lehet akadály.

Nekifogtunk az előkészületeknek. A csapathoz csatlakozott Józsi (Végh József)
is. Doki beszerezte az információkat, én pedig - a kapcsolataimon
keresztül - a Jaguár szalonból szereztem kölcsönbe egy négy éves Land Rover
Defender Crew Cab-ot. Ezért örök hálával tartozunk nekik. A bázakerettyei
futam előtti napon kaptuk meg az autót. Nem egész három óra alatt Hardy Feri
(többszörös magyar bajnok Somogybabodon, és még egy komolyabb pohárkészletet
kitevő kupagyűjtemény mindenkori tulajdonosa) készített fel bennünket a
terepvezetés alapjaira, és a navigáció kezdő szintű használatára. A verseny
napján, délelőtt, még fel akartam vágni, hogy milyen ügyes vagyok, de a BMX
pálya egyik dombján a vas úgy felhasalt, hogy Judit kedvesem, édesapám, a Doki és fia közös
erőfeszítésével sikerül leszedni. És így indultunk neki az első versenynek.

A lelkesedésünk, egy remek autó, és egy ezer éves Garmin eMap volt
mindenünk. Jöttek a feladatok egymás után, és jórészt sikerült szinte mindet
megtalálni. A navigáció is működgetett és csak néha kapcsolt ki magától. De
ellenállhatatlanul mentünk. Pirkadatkor a somogyi lápvilág rabul ejtett
bennünket. Igen, a látvány is szép volt, de az volt a legszebb, amikor végre
jött egy Vitarás, és a csörlőjével kihúzott a sárból. Reggel tízre értünk be
a célba, és ugyan két órával a szintidő után, de büszkén néztünk egymásra,
mert tisztességgel megcsináltuk. Hazafelé a Doki úgy elaludt, hogy a kocsi
hangját elnyomóan képes volt horkolni. De mi örültünk neki, mert ez tartott
ébren. Józsinál lemostuk az autót, ami szintén nem volt egy egyszerű
feladat.

Hétfőn kiírták az eredményeket, és örömmel láttuk, hogy 11. helyezettek
lettünk. Tehát érdemes folytatni.

Miután apró jelei voltak a versenynek a karosszérián, elhatároztam, hogy
többet nem kérek kölcsön semmilyen kocsit. Így is lett. Doki és Józsi külön-külön vettek
egy Mazda B2500-öst, én pedig - hallgatva Feri barátomra - hoztam egy
Discovery-t Németországból. Ezek után külön mentünk az előfutamokon, de
valahol mindig tudtuk, hogy együtt vagyunk a "Nagy Csapat". Már ebben az
évben 6. lettem az előfutam sorozatban. A második, ibrányi verseny első
napján 20:00 óra helyett már fél öt előtt (!) beértünk a célba úgy, hogy az
összes pontot érintettünk. Minden tökéletesen összejött, mindent elsőre, a
leggyorsabb úton megtaláltunk. A cél előtt 3-5 feladattal már lehetett
érezni a sikert. Fiatal volt még az idő, és az esőcseppek által finoman
vert, de felszáradt úton nem volt előttünk egyetlen keréknyom sem. Az
ibrányi kempingben még nem is vártak. Miután a bejáratnál nem volt senki, elindultunk beljebb, hátha ott kell
leadni az itinert. Úgy szaladtak utánunk, hogy
beértünk a célba.  Hihetetlen, de ezzel az öreg navigációval az egész
mezőnyt meg lehetet verni. Ugyan a kijelzője egy kis felbontású monochrom
képernyő, mégis döbbenetesen pontos, és egy olyan katonai térkép van rá
feltöltve, amin a földutak, csatornák, tereptárgyak döntő része szerepel.

A tapasztalatok egyre gyűltek. Doki már tavaly kiment túra kategóriában
Bamakóba, és visszatérésekor tartott élménybeszámolója után tudtuk, hogy
idén már mi is megyünk. Az autó Afrikára történő felkészítése gyakorlatilag a nyár elején
elkezdődött. Folyamatosan készült valami a kocsin, de még így sem biztos,
hogy mindent be fogunk tudni fejezni, amit elterveztünk, vagy szeretnénk.

A nehézségek ellenére az előfutam sorozatban a másodikak lettünk, amire
nagyon büszkék vagyunk. Láttuk, és jórész ismerjük az ellenfeleinket. De
ennek ellenére nyerni megyünk!

dr. Smidelik Péter

 

2009. január 12. Hétfő | A -4. nap | Kommentek
Itt járnak: Készülődés
Szerző: Kapi
Ha a vasárnap életbe lépett szmogriadó még január 17-én szombaton is érvényben van, akkor csak a páratlan rendszámú versenyzok haladhatnak át járó motorral a Budapest-Bamako rajtkapuján. Ma reggel a futam szervezoi emailben értesítették a páros rendszámú versenyzoket, hogy tartsák tiszteletben a fovárosi szmogriadót.

"Javasoljuk, hogy a minden páros rendszámú autó soforje találjon párra egy páratlan rendszámúban és vontató kötélen vagy tréleren huzassa ki a jármuvét a fovárosból." - nyilatkozta a futam alapítója, Villám Géza.

A társadalmi felelosség vállalásáról híres, karitatív rally szervezoi arra szólitottak fel minden indulót, hogy tartsák tiszteletben a fovárosi szmogriadót. A szabálykönyv  módosításáról péntek reggel tájékoztatják a versenyzoket. A páros rendszámú jármuvek 10 bünteto pontot kapnak a versenyben ha Budapesten járatják a motorjukat szombaton.

A versenyzok egy része nevetségesnek tartja az elképzelést, míg mások támogatják a szervezok szokatlan döntését. "Reméljük ez lesz a legnagyobb problémánk a rallyn. Ha kell kitoljuk az autót egész Székesfehérvárig" - nyilatkozta a környezet barát programjáról híres angol csapat kapitánya, aki csak nyilatkozata után tudta meg, hogy Székesfehérvár nem Budapest egyik elovárosa.

"Ha marad a zord ido és a szmog, akkor egyetlen környezet barát megoldás van: vitorla" - mondta a 00-ás autó soforje.
(budapestbamako.org)

Szerencsére a korlátozás minket nem érint, mivel sem a Discovery Fever, sem az Opeles Csajok csapatnak nem páros a rendszáma.

 

2009. január 11. Vasárnap | A -5. nap | Kommentek
Itt járnak: Készülődés
Szerző: Laci
Kora hajnalban (fél 9-kor) a Józsi garázsában ugrottunk neki a Discovery bepakolásának rendezett főpróbának. Természetesen Péter kissé csúszott a "korai" felkelés miatt, mint ahogy az szokott lenni számára ilyen hajnali órákban (persze valójában csak a kerékcsavarokat kereste).

A Disco tetején rendkívül jól áll a méretes tetőtartó, de mi javítottunk rajta azzal, hogy OSB lappal is lefedtük napsütés ellen. Hamarosan felkerültek rá a terepkerekek és egy rakéta tároló katonai láda is. Persze még két marmon kannának kell fent a hely. Kipróbáltuk a tető létra használatát szerencsére a gyárival megegyezőre sikeredett. Józsi a négy tető Hellát állította be, majd ezután az utastér kárpitozása következett.

Tudni kell az autónkról, hogy Péter egy éve egy német autó bontóból menekítette ki, ahol egy őrző kutya ólaként funkcionált. Na ezért kell kárpitoznunk! Na, azért azt is tudnotok kell a  harci szekérről, hogy az idei előfutam sorozatot az összetettben a második helyen zártuk. Tehát motorikusan és futóműre tökéletes.

A verseny- és lakóautónkba három (egy emeletes és egy szóló) ágy került és több tároló rekesz. A dobozok alját és oldalát gondosan kiszőnyegeztük, ezzel a hangtompítás és a hőszigetelés jelentősen javult. Kipróbáltuk a fekhelyeket. Rendkívül tetszett. Csak azért nem készültek erről a manőverről fényképek mert mindhárman bent feküdtünk az ágyainkon. Ezt követően a ládákba bekerültek a konzervek, zacskós levesek, májkrémek és persze nasika mogyoró, mandula és egyebek . Péter a nyolcdarab szivargyújtó mellé még egy négyes csatlakozót kötött be az akksira. Csak a biztonság miatt. Gyakorlatilag mindennek megtaláltuk a helyét. Gondoltuk. Persze vacsora közben észre vettük hogy 3 karton finom Kaiser bizony még a konyha szekrény mellett várja a behajózást. Megbeszéltük hogy egy-egy sporttáskán kívül nem pakolunk több személyes holmit, de végül engedélyeztünk magunknak további életmentő, azaz menekülési hátizsákot is. Estére kellően fáradtan végeztünk.

Bár nekem még ezután volt egy fuvarom Bp-ről Lacházára. A Dóri Golfjába ugyanis befagyott a hűtővíz. Így gyakorlatilag indíthatatlanná vált. Ez önmagában egy dolog, de amiért mégis el kellett szállítanunk az az, hogy bele költözött egy homeless. Na így ért véget  a vasárnap. Üdv mindenkinek! Kösz Zolinak a segítségért!

 

2009. január 11. Vasárnap | A -5. nap | Kommentek
Itt járnak: Készülődés
Szerző: Kapi
Mint látjátok, elindult a Discovery Fever csapat honlapja is, amit ettől kezdve egyből elérhettek a bamakombo.hu/disco címen. 1-2 napig még lehetnek hibák bőven.

Blog | Csapatunk | Galéria | Útvonal | Fórum
Az oldal megtekintéséhez a Mozilla Firefox-ot ajánljuk.
Copyright 2008-2009 Bamakombo.hu | Designed by
PROGZHU
All rights reserved.